Szóval, amikor SMS-em jött Kimtől, eszembe se jutott, hogy mire készül.
Tali a kávézóban? :)
Megyek ;)
- Itt meg... mi a jó, büdös franc történik? - káromkodtam el magamat, miközben odavonszoltam magamat az asztalhoz.
- Ja, semmi - legyintett Kim, amikor meglátta az arckifejezésemet. - Gyere, ülj le!
- Ooookéééé... - motyogtam, majd levágtam magamat Tara mellé. Őszintén szólva, kedveltem a csajt, habár egy kicsit túl boldog volt mindig, de jóféle boldog, az, amitől neked is mosolyognod kell. - Szóval, miért vagyunk itt?
- Na - hajolt előre Kim, az állítólagos legjobb barátnőm, aki volt olyan kedves, hogy idecsődítette az osztály fura alakjait, és a volt fiúmat -, az a faaantasztikuuss ötletem támadt, hogy mi lenne, ha elmennénk kirándulni?
Mindannyian halkan susogni kezdtek a mellettük lévőnek, Tara és én viszont csak összenéztünk. Ő bátorítóan rám mosolygott, látszólag örült ennek az utolsó kis kiruccanásnak, meg nem is, én viszont inkább fáradt szemekkel néztem rá; nem az volt az első alkalom, hogy Kim előáll egy hasonlóan faaantasztikuuss ötlettel.
- Kirándulni? - kérdezte valaki mellőlem. - Ezt hogy érted?
- Hát, elmenni a tópartra, megszállni egy kisebb faházban, és bulizni - mutogatott Kim lelkesen. Engem annyira lehangolt az egész, nem is értettem, hogy ezt az egészet miért akarja.
- Ebben mi lenne a jó? - tette fel a kérdést John, és mintha csak magamat hallottam volna.
- Hát, hogy most utoljára lennénk így együtt, nyáron - válaszolt Kim. Láttam rajta, hogy egyre idegesebb; arra számított, hogy mindenki támogatni fogja az ötletét. - Benne vagytok?
- Várj! - tette fel a kezét Lenny. - És hát, mindenki jönne? - nézett körbe.
Páran bólogattak, de a legtöbben (köztük én is) elhúztuk a szánkat az ötletre, hogy mindannyian menjünk.
- Most miért? - háborodott fel Lenny. - Gondolom nem mennénk sehová, csak ott lennénk, és szórakoznánk, nem?
- Hát... végül is, de - bólintott Kim. Szégyellősen elmosolyodott. - Benne vagytok? - tette fel újra a kérdést.
Végignéztem az embereken.
Dorothie, a kicsit visszahúzódó, mégis nagy társasági életet elő lány, bólogatott, és összemosolygott az előtte ülő Tommal, és a mellettem ülő Tarával, akit nem annyira izgatott az egész, de látva a barátnője örömét, ő is elmosolyodott. Tara elfordult, és ránézett a vele szemben ülő két lányra - Melodie-ra és Nanára. Melodie vigyorgott, iszonyúan tetszett neki az ötlet. A melle lévő Nana viszont reménytelenül rázta a fejét (valószínűleg azért, mert tudta, hogy akkor programja van). Zoa vonakodva biccentett, Cheril pedig elmosolyodott és kacsintott egyet Kimre. Kimnek felragyogott az arca; a jelenlévő lányok közül öten biztosan ott lesznek.
Lenny önfeledten mosolygott. Jerry megvonta a vállát. Thomas rávigyorgott Jerry-re, ami rossz érzéseket keltett bennem. John rápillantott valakire a lányok sorából, majd hanyagul biccentett. A tekintetünk egy pillanatra találkozott. Jim lelkesen bólogatott. Cristopher elmosolyodott. Peter vigyorogva rázni kezdte a fejét, majd amikor meglátta, hogy a mellette ülő Adam bólogat, szomorúan lehorgasztotta a fejét.
A többi évfolyamba járó (akiket nem ismertem) vagy bólintott, vagy rázta a fejét.
- Em? - nézett rám Kim reményteljesen.
A többiek már belekezdtek a részletek megbeszélésébe, egyedül Kim várt az én válaszomra.
- Rendben - vontam meg a vállamat.
Kim elmosolyodott. - Oké, emberek, akkor Facebook-on megírom a részleteket, egy csopiban, csak az lépjem be, aki tényleg tud jönni, rendben?
Bólintottunk.
Aztán mindenki felállt, és szétszéledt.
Én pedig ott maradtam még egy kicsit Kimmel, hogy beszéljünk.
- És mi a terved, mit fogunk csinálni?
- Hát, odamegyünk aztán jól érezzük magunkat.
- Már bocs, de nem bánhatsz egy csapat tizenkettedikessel úgy, mintha ovisok lennének a szabad délutánon.
- Jó - helyeselt -, de akkor is, mit csinálnánk ott?
- Passz, a te ötleted.
- Tábortűz?
- Például - bólintottam.
- Közös éneklés?
- Aham.
- Vízbeugrálás?
- Igen, igen, találj ki még ilyen beteg dolgokat, oszd meg Facebook-on, és hidd el, azok is ott lesznek, akik rázták a fejüket - simítottam végig a vállán.
- Köszi! - ujjongott, majd felugrott és kirohant a kávézóból.
Én még ültem ott pár percig, majd felálltam, és elindultam az ajtó felé.
- Emmerson? - szólt nekem valaki. Hátrafordultam. Thomas mosolygott rám.
- Szia, Tom. Hogy vagy? - kérdeztem.
- Köszi jól... - bólintott.
- Azt hittem, már mindenki elment - néztem körbe a kávézóban.
- Ja, igen, csak beugrottam egy barátomhoz... - magyarázta. - Te jössz?
- Már, mint hova? - kérdeztem vissza. - Csak, mert én nem ismerem a barátodat..., de ha gondolod - nevettem.
- Ja, nem - rázta a fejét hevesen. - Úgy értem erre a kis kiruccanásra... tudod, a partra.
- Ó, hát persze, Kim miatt mennem kell - mutattam az ajtó felé, ahol pár perccel korábban Kim távozott.
Tom rám mosolygott. Ez egy pillanatra az eszembe juttatta azt az érzést, amit akkor éreztem, amikor Jerry-re mosolygott. Elhessegettem ezt a gondolatot, mert Tom nem volt rossz ember, nem is értettem, hogy miért éreztem azt korábban.
- Akkor jó - bólintott. - Majd még beszélünk - intett. - Szia, Emmerson!
- Szia Tom! - köszöntem el tőle, ő pedig sebesen elviharzott mellettem.
Utánanéztem, és láttam, hogy az ajtóból valaki végig figyelt minket. Kirázott a hideg. John volt az. Most is tele volt fekete cuccokkal, a kapucniját szorosan a fejére húzta. Tom rá se nézett, úgy ment el mellette, és amikor Johnnal találkozott a pillantásunk, elfordult, és elindult jobbra (Tommal ellentétes irányba, pedig tudtam, hogy arra lakik amerre ő is).
Értetlenül néztem pár pillanatig, majd én is elindultam haza, hogy belépjek a Kim által készített Facebook csoportba, és minden egyes részletet megtudjak a faaantasztikuuss kirándulásunkról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése